Napos Oldal a Sérült Emberekért Alapítvány

„Küldetésünk, hogy teljesebbé tegyük a fogyatékossággal élők életét."
"A szeretet gyógyítja az embert, azt is aki adja, azt is aki kapja."

 

Häger Nikolett vagyok, 16 éves. A pályázatot az iskolám osztotta meg, így szereztem tudomást róla. Ez az első írásom, kicsit meg is döbbentem, amikor megtudtam, hogy bekerül a könyvbe. Elolvasva a könyv célját egyértelmű volt számomra, hogy jelentkezni szeretnék, mivel fontos számomra az elfogadás. Én úgy gondolkodom, hogy rengeteg mindenért lóghatnék ki én is vagy bárki más is a sorból, és igen, valaki szerint ki is lógunk! A „sormintát” mi határozzuk meg és nálam az lóg ki, aki nem képes az elfogadásra, márpedig ez elkerülhető, ha gyerekkorunktól azt halljuk, hogy mindenki úgy tökéletes, ahogy van! Talán a mozgássérült fiú jobban érti a matekot, a nagyothalló lány pedig biológiából remekel. Elfogadjuk és kiegészítjük egymást, a képlet ilyen egyszerű. Ezenkívül kézenfekvő volt jelentkeznem, hiszen most is imádom a meséket, nagyon szeretek olvasni, a kedvenc feladatom az iskolába mindig is az esszé írás volt és éppen rengeteg idő szabadult rám, mivel korcsolya edzésen eltörtem orromat és két hétig nem járhattam iskolába. Célom a mesével az volt, hogy mindenki megtanulja elfogadni a másikat és persze önmagát. Egyszer majd orvos szeretnék lenni, hogy gyógyíthassak, segíthessek beteg embereken. Van két gyönyörű és okos Golden retriever kutyánk, akikkel bármikor lehet egy nagyot játszani vagy összebújva pihenni. Kedvenc ünnepem a karácsony, amire akár már szeptemberben képes vagyok elkezdeni készülni, remélem, egyszer eljutok odáig, hogy ezzel kapcsolatban is írhatok egy mesét :). Nagyon szerettem a pályázat egész folyamatát és remélem, ha ez lehetséges valakinek még nagyobb örömet fog okozni ez a mesekönyv, mint nekem.

Vissza a Mese oldalra