Szabó Andrea vagyok. 10 hónapos koromban egy olyan betegség támadta meg a szervezetemet, amit az orvosok nem tudtak kezelni (addig csak fiúknál találkoztak ilyennel) azt mondták a legtöbb amit élhetek 12 év. Szerencsére tévedtek. Igaz, hogy kerekesszékben kell élnem és nem tudom magamat teljes mértékig ellátni, de élek és boldog vagyok.
Saját lakásban élek a párommal, van munkahelyem, amit szeretek. 2007-ben, amikor leérettségiztem hatalmas lendülettel kezdtem el munkát keresni. Két évig tartott mire rátaláltam a Napos Oldal Alapítvány webmesteri álláshirdetésére. Mivel szabadidőmben már szerkesztgettem weblapokat nem sokat gondolkoztam azon, hogy elküldjem az önéletrajzomat. Életem egyik legcsodálatosabb napja volt amikor megkaptam az első fizetésemet. Először kaptam úgy pénzt, hogy megdolgoztam érte. Hasznosnak éreztem, érzem magam. Szélesedet a látásmódom azáltal, hogy több embert ismerek.
Úgy érzem, végre nekem is megvan a helyem a világba, társadalomban, hiszen van munkahelyem és számítanak a munkámra.